11/06/2026
Milyen külföldön házat venni?
Nos, aki nem szereti az extrém sportot, semmiképp se vágjon bele egy ilyen egzotikus kalandba, mert lehet, hogy könnyen nyakát szegi a nehezített mediterrán terepen.
Elvileg a költözést márciusra terveztük, de a hitel miatt kitolódott áprilisra, majd a hogyismondjam, nyugodt tempójú könyvelőnk ráérős modora miatt májusra. Az idegszálaink már akkor táncolni kezdtek, amikor sokadszorra kellett meghosszabbítanunk a bérletet Rijekában, és ezredszerre átírni a szerződést- hol egy újabb papír hiányozott a bankból, hol másképp kellett felosztani a kétgenerációs ház telekarányait- és ekkor még sejtelmünk sem volt arról, milyen csontvázak fognak kiesni a hegyi sámánok lakta falucska furcsa házának gardróbszekrényéből.
Május eleje ezen a vidéken többnyire napos, meleg, de abban a pillanatban, amikor költözni kezdtünk, eleredt az eső. Eső alatt itt nem a szokásos csepergést kell érteni, nem, nem, olyan esőt, amely kiárasztja a folyókat, beáztatja a rosszul szigetelt teraszokat (igen, azt is), elveri a termés egy részét, és Amazonast csinál a sikátorokból. A nulladik napot az alsó, párszáz éves ház szétbontásával kezdtük, hárman, valamikori vőlegényem és menyasszonyom, akiket nemrég adtam össze Krk szigeten, és én. Nyugi, nem ez az üzleti modell, hogy mindenkit megdolgoztatok egy jól sikerült lagzi után, önként vállalták az egész napos szívást. Később drága barátunk, és kedves neje is csatlakoztak a kollektív rage-roomhoz, előbbi testi erejét, utóbbi csokilikőrét bevetve az ügy érdekében.
Nem biztos, hogy részletezni szeretném, mit jelent felszámolni mindent, amit valaki 40 év után otthagyott egy házban, beleértve a konyhaszekrény mögötti rothadt krumplit is. Mondjuk úgy, több konténernyi szemét keletkezett, a vállaim pedig egészen kigyúródtak, mire kiüresedett a ház. Hogy milyen horvátul makogni a szemétteleppel, vagy szippantós kocsit rendelni az emésztőhöz, kitalálni, miért kötötték be a konyhát és a fürdőt egy fázisra, egy random 10 négyzetméteres szobához pedig miért tartozik három, az csak a jéghegy csúcsa. Hogy a fél Krk szigeti búvárközpont beleszakadt a gipszkarton lapok cipelésébe, az már történelem, ahogy az is, hogy a Magyarországról kiutaztatott generálkivitelező barátaink napi 3 óra alvással nyomták szakadó esőben a felújítást két héten át, pedig csilles "tisztasági festésre" készültek.
Mi közben munka után mentünk pakolni, takarítani, szegőlécezni, éjfélekig, megtartottam egy jógatábort bedurrant könyökkel és gerincsérvvel, közben szabadidőmben kékre kentem a barna ablakokat, hogy beengedjem a tenger illatát a házba, a fejemből pedig ki a destruktív gondolatokat.
Mondanom sem kell, helyi látványosság lettünk. Az éjfélekig cipekedő magyarok, akik sosem fáradnak el, a fura szokásaikkal, hogy mindent tisztára sikálnak, a felettük álló, csodálkozó horvát nénikre pislogó szemmel bámulók, akik welcome ceremónia gyanánt fél órát beszélnek hozzájuk levegővétel nélkül horvátul...
Életképek, a bejáratunk előtt üldögélő és játszadozó gyerekek, akik a régi házban lakó néni kitett könyveit lapozgatják, a libbenő függönyök, valahányszor kimegyünk az udvarra, vajon most épp mit csinálhatunk, labdát az udvarba berúgó kölykök, hogy csak egy pillantást vethessenek arra, mi zajlik nálunk, a hatalmas konténer, tele egy élet levedlett bútoraival és használati tárgyaival..
Érzések, rengeteg düh a sok munka miatt, bosszankodás a halogatások végett, undor a soknapos eső hozta szagoktól, kétségbeesés a határidők és a pénz miatt, de a köszöneté is, mert baráti segítségek nélkül eddig sem jutottunk volna el..
Ezredszerre is megtapasztaltam, hogy szinte mindenre van erőm, amire akarom, és egyben milyen rémesen fáradt is tudok lenni néhány ilyen hónap után, és hogy bicegve is megy a hegymászás, meg aligalvás után is tudok olyan szöveget írni, amin sírnak a menyasszonyok, és hogy minden mocskos fáradt pillanat után, amikor épp feladni készülök, egyszer csak átjön a szomszéd, hogy szeretetből lekaszálja nekünk a füvet, és ettől akkora erőre kapok, hogy hegyeket tudnék újra elhordani..
Szóval így, és még mindig így vagyunk, de egyszer csak kék lesz az a zsalugáter és hűs a víz, és szépek a liliomok a kertben, és lesz ebből július vagy augusztus is, de kész lesz a kékablakos ház.
