17/08/2026
Egy kedves néni, egy törött kar és egy fontos emlékeztető
Egy idősek otthonából egy kedves, törött karú nénit szállítottunk kontrollvizsgálatra. Már az induláskor feltűnt, hogy igazán különleges személyiség: kommunikatív, mosolygós, életvidám asszony, akiből szinte áradt a pozitív életszemlélet.
Útközben sokat beszélgettünk. Mesélt a családjáról, és arról is, milyen szép számban ajándékozta meg az élet unokákkal és dédunokákkal. Jó volt hallgatni őt. Volt benne valami természetes derű, ami az emberre is átragad.
Az állami intézményben szerencsére hamar sorra kerültünk, és a vizsgálat során szinte mindenki kedvesen és segítőkészen állt hozzánk.
De nincsen rózsa tövis nélkül.
A gipsz eltávolításánál sajnos már egészen más élményben volt részünk. A gipszelő hölgy türelmetlenül, meglehetősen erőszakosan, az ollót alig használva távolította el a gipszet a néni karjáról. Ez a néninek nagyon fájt.
Mi ebben a helyzetben annyit tudtunk tenni, hogy tartottuk a karját, hogy egyenes maradjon, amíg a gipsz lekerül róla. Utána pedig hosszú perceken keresztül próbáltuk megnyugtatni és jegelni a kezét.
Fizikai szempontból szerencsére nem történt probléma. Lelki értelemben azonban sajnos maradt nyoma.
Egy alapvetően mosolygósan induló napba került egy olyan kellemetlen élmény, amire ennek a kedves hölgynek valószínűleg egyáltalán nem volt szüksége.
Szerencsére sikerült megnyugtatnunk, és végül épségben visszaszállítottuk az otthonába.
Nem azért írjuk le ezt a történetet, hogy bárkit megszégyenítsünk. Elhisszük, hogy az egészségügyben dolgozók is fáradtak. Tudjuk, hogy nagy a leterheltség, sok a feszültség, és vannak nehéz napok.
De talán éppen ezért érdemes időnként emlékeztetnünk magunkat valamire:
a beteg nem tehet arról, hogy mi mennyire vagyunk fáradtak.
Ő azért van ott, mert szüksége van ránk.
Lehet, hogy fél. Lehet, hogy fájdalmai vannak. Lehet, hogy kiszolgáltatott helyzetben érzi magát. És lehet, hogy éppen az a néhány kedves szó, egy kis türelem vagy egy óvatos mozdulat jelenti számára a különbséget egy rossz és egy valamivel könnyebb nap között.
Talán nem is kell mindig nagy dolgokra gondolni.
Csak arra, hogy minden egyes nappal legyünk egy kicsit jobbak annál, akik tegnap, egy héttel ezelőtt vagy akár évekkel ezelőtt voltunk.
Mindenki a saját szintjén, a saját lehetőségeihez és képességeihez mérten.
És legyünk azok az emberek, akikhez egy beteg szívesen fordul élete nehezebb időszakaiban is.
Mert néha egy mosoly, egy türelmes mozdulat vagy néhány kedves szó legalább annyit számít, mint gondolnánk.
AC2000 Betegszállítás
Tel:+36 70 55 66 033
E-mail:[email protected]
Kép forrása: Pinterest
