29/05/2025
Jól kiszúrtak velünk! Avagy a borsodi sportrepülés igaz története.
Először a hitelesség kérdése. Ez egy fontos kérdés egy olyan világban, ahol mindenki szót kap. 37 évig repültem aktívan. Mindent tudok a sportrepülésről. A sportrepülés működéséről a benne zajló folyamatokról. Végig éltem a rendszerváltást, kilencvenes évek kísérletezését, ahol mindent is megpróbáltunk, hogy életben tartsuk a sportrepülést, végig éltem a miskolci repülőtérért folytatott harcot és végül az elvesztését is. Mindent tudok az ügyről. Havasi Zoltán vagyok, motoros és vitorlázó pilóta, oktató.
Ezzel kezdődött a kálvária, a miskolci repülőtér elvesztésével. A Borsod Megyei Repülőklub fennállásának 90 éve alatt 1000 és 1000 fiatalt tanított meg repülni, köztük engem is. És nem csak repülni. Itt tanultak meg általában autót vezetni, traktort vezetni, barátságok szövődtek, szerelmek szövődtek. Megtanulták a közösség fontosságát és megtanulták a helyüket a közösségen belül. Megtanulták, hogy vannak szabályok és azokat be kell tartani vagy ha nem, annak következményei vannak. A 37 éves repülős pályafutásom alatt egyetlen fiatalt sem tudok, aki elkallódott volna. Egyetlen egyet sem. Sajnos mára ezek az értékek már senkinek sem fontosak. Remélem, még egyszer azok lesznek.
De hát kellet a terület. Igaz, hogy a környéken rengeteg a beépítetlen terület, de ez kellett. Gondolom azért, mert itt nem kellett bajlódni azzal, hogy mezőgazdasági művelésből kivonják, meg hát az drága mulatság is. Olcsóbb volt a repülősöket egyszerűen kitenni egy olyan területről, ami mindig is az övék volt, csak ellopták tőlük, igaz még a törvényeket is módosítani kellet hozzá. De ez sem volt akadály. Ezzel nem csak tőlünk repülősöktől vették el a lehetőséget, elvették az összes miskolci és környékbeli gyerektől felnőttől, aki talán nem is akar repülős lenni, de egyszer az életben kipróbálná. Hát, azt most már nem lehet. Nincs egyetlen, semmilyen osztályú repülőtér sem egész Borsod megyében.
Aztán jött Mezőkövesd. Egy új kezdet ígérete, egy hihetetlen összefogás, amely azt a célt tűzte ki, hogy a Kövesdi repülőteret, amely harminc éve állt ott parlagon, újra beüzemeljük. Az Önkormányzat részéről is nagy volt a lelkesedés és támogatás, neki is fogtunk és a saját pénzünkből kitisztítottuk a harminc éve elhanyagolt fákkal és bokrokkal benőtt területet. Épületet emeltünk, kifutót javítottunk és festettünk. Elindítottuk a repülőtérré nyilvánítást a hatóságnál. Mindezt a tagok által összeadott saját pénzből. Nem állami, nem Önkormányzati, nem Eu-s pénzből. A saját pénzünkből. És persze keményen fizettük a terület bérleti díját. Éveken keresztül. Aztán bizonyítandó, hogy a repülőtér immár alkalmas, megrendeztünk egy repülőnapot, ahol 14 ezer ember volt kint (rendőrségi adat), annak ellenére, hogy még a miskolci repülőtér körül zajló tárgyalások alatt egyszer a Miskolc Holding jogásznője azt mondta, erre Borsodban nincs igény.
Azért mindig furcsának találtam, hogy minden esetben egy jogásszal tárgyaltunk. Addig azt hittem vannak a döntéshozók és ha megvan az egyesség a jogász majd papírra veti. Nem, itt a jogász tárgyalt. Érdekes, hogy azt is jogászok döntik el a hatóságnál, hogy egy repülőtér alkalmas-e repülésre. Nem mi, a szakemberek, akik ténylegesen repülnek az adott helyszínen. Nem. A jogászok a hatóságnál. Olyan jogászok, akik amúgy nem tudnak repülni, nem pilóták. Legalábbis abban a bizottságban, aki kijött megszemlélni a kövesdi repteret, egyetlen pilóta sem volt. Ki érti ezt?
Visszatérve, megcsináltuk a repülőnapot, majd a semmiből jött a hír, hogy a területet az Önkormányzat eladta. Eladta egy cégnek, amely Budapesten egy második emeleti lakásba van bejelentve. A bérleti szerződésünket pedig felmondta. Jelenleg már be sem mehetünk a saját magunk által a saját pénzünkből épített, még évekig érvényes építési engedéllyel rendelkező épülethez. Természetesen eszébe sem jut sem a polgármesternek sem a kövesdi közgyűlésnek, hogy a vételárból ami azért elég tetemes volt, bármit visszafizessenek nekünk. Pedig jogi kategóriája is van ennek, úgy hívják, hogy biztatási kár. De hát nem fogunk pereskedni. Nincs rá pénzünk.
