02/09/2026
HARMINC ÉV UGYANAZON A TÉRKÉPEN
Mohács politikai és üzleti hálóinak története 1995–2026 között
0. rész – PROLÓGUS
EGY VÁROS TÖRTÉNETE NEM NÉGYÉVES CIKLUSOKBAN ÍRÓDIK
Harminc év hosszú idő.
Ennyi idő alatt polgármesterek jönnek és mennek. Cégek alakulnak, átalakulnak, megszűnnek. Tulajdonosok cserélődnek. Igazgatók kerülnek új székekbe. Vállalkozások nőnek fel, intézmények szerveződnek át, politikai generációk váltják egymást.
Legalábbis első pillantásra.
Mert amikor nem négyéves választási ciklusokban, hanem egyetlen harmincéves idővonalon kezdjük el vizsgálni ugyanazt a várost, egészen más kép rajzolódik ki.
Vannak nevek, amelyek eltűnnek.
Vannak, amelyek visszatérnek.
Vannak cégek, amelyek egyik történetből átvezetnek a következőbe.
És vannak olyan kapcsolatok, amelyek jelentőségét csak húsz-huszonöt év távlatából lehet egyáltalán észrevenni.
Erről fog szólni ez a sorozat.
NEM 2026-BAN KEZDŐDÖTT
Az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztunk Mohács jelenével.
Mohács 500.
Ingatlanvásárlások.
Közbeszerzések.
Beruházások.
Tulajdonosi és személyi kapcsolatok.
És egy idő után újra meg újra ugyanabba a problémába ütköztem.
Ahhoz, hogy megértsük, mi történik ma, egyre gyakrabban vissza kellett lapozni.
Először néhány évet.
Aztán tízet.
Majd húszat.
Végül egészen a kilencvenes évek közepéig.
És ekkor vált világossá, hogy amit ma látunk, azt nem lehet kizárólag Pávkovics Gábor polgármesterségének történeteként elmesélni.
Ahogy Szekó József korszakát sem lehet pusztán egy korábbi politikai fejezetként lezárni.
A kettő között ugyanis nem egy üres lap van.
Hanem emberek.
Cégek.
Intézmények.
Üzleti kapcsolatok.
Önkormányzati döntések.
És néhány feltűnően hosszú életű kapcsolati szál.
OLD SCHOOL
A történetet ezért nem a jelenből kezdjük. Visszamegyünk oda, ahol a mai háló egy részének korai kontúrjai már láthatóvá válnak.
A kilencvenes évek Mohácsára.
Szekó József korszakának kezdetére.
És olyan szereplőkhöz, akiknek neve később újra és újra felbukkan a város politikai, gazdasági és intézményi történetében.
Szekó József.
Csollák István.
Schäffer Róbert.
És természetesen nem csak ők.
Lesznek vállalkozások, amelyek ma már nem léteznek.
Lesznek olyanok, amelyek más néven élnek tovább.
Lesznek személyek, akik egy idő után eltűnnek a történetből.
És lesznek olyanok is, akik évtizedekkel később egészen más szerepben kerülnek újra elénk.
Ezt nevezem majd: OLD SCHOOL-nak
Nem azért, mert minden akkor kezdődött.
És végképp nem azért, mert minden akkori szereplő ugyanazt jelentette vagy ugyanazért felelt.
Hanem azért, mert ott találjuk meg annak a politikai–üzleti környezetnek az első rétegeit, amely nélkül a későbbi Mohács történetének egy része egyszerűen nem érthető.
AZTÁN JÖN MAJD AZ ÁTMENET
Egy politikai korszak végét könnyű dátumhoz kötni.
Egy kapcsolati rendszerét sokkal nehezebb.
Mert egy választással lehet polgármestert váltani.
Egy cég tulajdonosi története azonban nem feltétlenül nullázódik le.
Egy régi üzleti ismeretség sem.
Egy intézményi kapcsolat sem.
Egy önkormányzati vállalat múltja sem.
És egy harmincéves történetben éppen ezért nemcsak az érdekes, ki távozott, hanem az is:
Ki maradt?
Ki került új szerepbe?
Kihez érkeztek új emberek?
Mely régi cégek bukkannak fel új ügyek közelében?
Mely kapcsolatok szakadnak meg ténylegesen?
És melyek azok, amelyek egyszerűen más formában folytatódnak?
Ez lesz a sorozat középső, talán legfontosabb része.
Az átmenet.
Az a pont, ahol az Old School történetéből lassan megszületik a New School.
NEW SCHOOL
Aztán elérkezünk ahhoz a Mohácshoz, amelyet már sokan személyesen ismerünk.
A Szekó-korszak utáni városhoz.
Pávkovics Gáborhoz.
A Mohács 500 programhoz.
Az új ingatlanügyletekhez.
Az új beruházásokhoz.
Az önkormányzati és térségi cégekhez.
A közbeszerzési rendszerhez.
Azokhoz a vállalkozásokhoz és szereplőkhöz, akik a jelenlegi történetekben újra és újra megjelennek.
Ez lesz a: NEW SCHOOL
De egy fontos különbséggel.
Nem fogjuk előre eldönteni, hogy az új rendszer a régi folytatása.
Megnézzük.
Dokumentumról dokumentumra.
Évről évre.
Szereplőről szereplőre.
Ha van folytonosság, megmutatjuk.
Ha valami megszakadt, azt is.
Ha egy kapcsolat pusztán történeti érdekesség, nem fogjuk többnek nevezni.
Ha viszont ugyanaz a személy, ugyanaz a cég vagy ugyanaz az intézményi kapcsolat több, egymástól évekre lévő közpénzes történetben ismételten megjelenik, azt sem fogjuk elhallgatni.
MERT NEM MINDEN VONAL UGYANOLYAN VASTAG
Ez lesz a sorozat egyik legfontosabb szabálya.
Egy tulajdonosi kapcsolat nem ugyanaz, mint egy korábbi cégtagság.
Egy vezetői tisztség nem ugyanaz, mint egy címkapcsolat.
Egy közös vállalkozás nem ugyanaz, mint az, hogy két ember valamikor ugyanannak a cégnek volt tagja.
Egy közbeszerzési kapcsolat pedig megint más kategória.
Ezért minden alkalommal megpróbáljuk pontosan megnevezni:
milyen kapcsolatot bizonyít a dokumentum.
És azt is: mit nem bizonyít.
Mert egy kapcsolat létezése önmagában nem bizonyít korrupciót.
Nem bizonyít összejátszást.
Nem bizonyít túlárazást.
És nem bizonyít személyes gazdagodást.
De ebből nem következik az sem, hogy egy közpénzből működő város politikai és üzleti hálóinak történetében ezek a kapcsolatok érdektelenek lennének.
Éppen ellenkezőleg.
A kapcsolatok megértése nélkül a döntések hátterének jelentős része láthatatlan marad.
EZ NEM EGY VÁDIRAT
Ezt érdemes már az elején tisztázni.
Ez a sorozat nem bírósági ítélet.
Nem nyomozóhatósági határozat.
És nem szeretnék harminc évre visszamenőleg olyan szándékokat tulajdonítani embereknek, amelyeket dokumentumokkal nem lehet bizonyítani.
A cél ennél egyszerűbb.
És szerintem fontosabb is.
Összerakni azt, ami eddig külön dossziékban feküdt.
Cégadatokat.
Tulajdonosi történeteket.
Önkormányzati döntéseket.
Szerződéseket.
Közbeszerzéseket.
Intézményi kapcsolatokat.
Személyi változásokat.
Majd mindezt rátenni ugyanarra a térképre.
MIÉRT ÉPPEN HARMINC ÉV?
Mert néhány történetet egyszerűen nem lehet rövidebb időből megérteni.
Egy 2024-es ingatlanügylet mögött lehet egy 2006-os cégtörténet.
Egy 2025-ös közbeszerzés egyik szereplője mögött lehet egy húsz évvel korábbi üzleti kapcsolat.
Egy jelenlegi intézmény vezetőjének története visszanyúlhat egy teljesen más szervezeti rendszerbe.
Egy ma természetesnek tűnő politikai kapcsolat pedig lehet, hogy akkor kezdődött, amikor a mai mohácsi közélet egy része még egészen más nevekkel működött.
A pillanatfelvétel ezeket nem mutatja.
Az idővonal igen.
ÉS VALAMI MÁST IS SZERETNÉK ELKERÜLNI
Azt, hogy Mohács történetét kizárólag a mohácsiak értsék.
Ezért ezt a sorozatot úgy fogom felépíteni, hogy annak is követhető legyen, aki soha nem ült mohácsi testületi ülésen, nem tudja fejből a helyi cégek tulajdonosait, és azt sem tudja, melyik épület áll a Széchenyi tér melyik oldalán.
Minden fontos szereplőt bemutatunk.
Minden fontos céget elhelyezünk az idővonalon.
És időről időre megállunk majd:
HOL TARTUNK?
Mert harminc év könnyen válhat név- és cégerdővé.
Ez a történet viszont nem attól lesz fontos, hogy sok adatot tartalmaz.
Hanem attól, hogy az adatokból érthető történet áll össze.
1995 → 2026
Harmincegy év.
Több politikai korszak.
Több generáció.
Több száz döntés.
Rengeteg közpénz.
És jó néhány olyan név, amelyet az olvasó még többször látni fog.
Az első fejezetben visszamegyünk a kilencvenes évek Mohácsára.
Megnézzük, kik voltak akkor a meghatározó szereplők.
Hogyan alakultak ki azok a céges és személyi kapcsolatok, amelyek később is jelentőséggel bírtak.
És elkezdjük felrajzolni az első térképet.
Nem a mait.
Az elsőt.
Mert mielőtt megértenénk, hogyan jutottunk el ide, először azt kell tudnunk:
honnan indultunk.
HARMINC ÉV UGYANAZON A TÉRKÉPEN
Mohács politikai és üzleti hálóinak története 1995–2026 között
Következik: 1. rész – OLD SCHOOL
A szereplők változnak. A kérdés az, hogy a rendszer mennyit változott velük.
